„A fegyelmezett ember körül rend van és ahol rend van, ott működnek a dolgok.”
„REGULA” tanórán kívüli viselkedésjavító-tanulást segítő foglalkozás alapelvei és módszereinek alapjai

A mai, modernnek nevezett társadalmakban egyre nagyobb problémát jelent a gyermekek fegyelemre, fegyelmezett viselkedésre való nevelése. A rosszul értelmezett liberalizmus, a szintén rosszul értelmezett demokrácia, mind-mind teret nyitnak a fegyelmezetlen viselkedési formáknak. A környezet, amelyet gyermekeink köré teremtettünk, csupa hazug megtévesztő információkat közvetít feléjük. „Rúgj fel minden szabályt, legyél szabad.” „Élj a mának, a holnap bizonytalan. „Ma kell megkapni mindent.” „Ne nézz visszafelé, ami volt, az elavult, ugorj az újba.” És még véget nem érően sorolhatnám az ilyen, és ehhez hasonló butaságokat, amelyeket gyermekeink halálosan komolyan vesznek. Miért is ne tennék, hiszen az a trendi, amit a média sugall, annál is inkább, mivel a családtól semmiféle útmutatást nem, kapnak. A család felnőtt tagjainak minden idejét leköti a megélhetéshez szükséges anyagi javak előteremtése. E sok-sok negatív hatást tovább erősíti az utóbbi évek informatikában bekövetkezett robbanásszerű fejlődése. Gyermekeink előtt olyan, a szülők nagy része számára felfoghatatlan informatikai szabadságkapuk nyílnak ki, melyek mögött elképzelhetetlen mennyiségű információ hömpölyög feléjük, s ezek jelentős része hamis, megtévesztő, hazug bíztatás. Elképesztő módon „kinyílt” a világ, s e nyitott világban óriási szükség lenne egyfajta belső fegyelemre, amely a külső fegyelmező jelenlététől függetlenül is nemet tud mondani a negatív, hamis, megtévesztő felkérésre.
A gazdaság egyre nagyobb terheket ró a családokra. A túlterhelt családok onnan veszik el a többletkiadások kielégítéséhez szükséges időt, energiát, ahonnan a legkevesebb ellenállással tehetik meg, sok esetben a gyermekektől. A gyermeknevelés a társadalmi intézmények feladatává „alacsonyodik” le. A „hagyományos” családmodell egyre inkább eltűnőben van, helyette az élettársi kapcsolaton alapuló, többszöri partnerváltásos forma, valamint az elvált családok a jellemzők. A csonka, illetve a partnercserélős családok azonban kevésbé alkalmasak az egészséges, a társadalom számára majdan hasznos felnőtté váló gyermeknevelésre. A szülők ma már nem csak azt várják el az iskolától, hogy bizonyos mennyiségű ismeretanyagot adjon át a gyermekeiknek, hanem azt is, hogy legalább az alapvető viselkedési formákat, a társas élet alapvető szabályait is tanítsa meg. Az iskola azonban nincs felkészülve a gyermekek komplex nevelésére, a nagymennyiségű tananyag erre időt sem enged, s azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a viselkedési szabályok kényszerű betartatása nem azonos a belső szükségletből fakadó fegyelemmel. Még riasztóbb képet kapunk, ha a bandákba tömörült fiatalok viselkedését tanulmányozzuk. Érdemes elgondolkodni azon, hogy az utóbbi időben milyen nagymértékben nő az erőszakos cselekedetek száma a tanulók körében, és azon is, hogy egyre csökken az agresszív viselkedésű gyermekek életkora. Ma már szinte fel sem kapjuk a fejünket, ha azt halljuk a hírekben, hogy 10-12 éves gyermekek terrorizálták, vagy kirabolták osztálytársaikat. Azt sem kell bizonygatnunk, hogy a gyermekek a felnőttektől sem tartanak, (sajnos nem igazán tudunk jó példával szolgálni számukra) és sok esetben a tanár, egy nyugdíjas vagy egy hajléktalan válik agresszív viselkedésük célpontjává. Az is sajnálatos következménye a fegyelmezetlen viselkedésnek, hogy sok esetben jó szellemi képességekkel rendelkező gyermekek kallódnak el, mert fegyelmezetlenségük következményeként, tanulmányi eredményeik közel sem tükrözik a képességeikhez elvárható szintet A gyermekek között eltöltött, negyedszázad tapasztalatait felhasználva elmondhatom, hogy a gyermekek nagy része nem ismeri a fegyelmet, még a szó értelmezésével is problémáik vannak. E hibáért azonban a felnőtt társadalom, vagyis mi mindannyian felelősek vagyunk. Az első dolgunk tehát meghatározni a fegyelem, a rend fogalmát, majd pedig felébreszteni a gyermekekben az igényt iránta. Belülről fakadó igénnyé kell válnia a fegyelem és a rend szeretetének.
Erre dolgoztam ki a gyermekek egyéni tulajdonságaihoz alkalmazkodó, speciális, foglalkozásokat. El kell érnünk, hogy a gyermek különbséget tudjon tenni jó és rossz között, hogy megfelelő önismeret birtokában eltudja helyezni magát a társadalomban, legyenek céljai, és ezekért a célokért tudjon küzdeni, áldozatot vállalni. Higgyen önmagában, higgyen abban, hogy az adott feladatot meg tudja oldani.
Óriási feladat ez. Napi kapcsolatban kell lennünk a tanulókkal. A siker elengedhetetlen kelléke a tanulóval kialakított bizalmi viszony, amelyet rengeteg beszélgetéssel, segítő szándékunk napi kinyilatkoztatásával tudunk elérni. A Regula foglalkozások feladatainak nagy részéhez fegyelem, koncentrált figyelem, önuralom szükségeltetik. A kezdeti sikertelenség leküzdéséhez elengedhetetlen a bíztatásunk. Nagyon fontos, hogy a feladatokat mindig a csoport tűrőképességének megfelelően válogassuk össze. Egy-egy feladatra szánjunk bőven időt. Ha nem sikerül, térjünk vissza rá. Értessük meg a gyermekekkel, hogy a megoldása kikerülhetetlen, mint ahogy az életükben is lesznek majd feladatok, amelyeket nem lehet átugrani.
Természetesen az ilyen típusú foglalkozások csak kiscsoportos (max. 6 fö) létszámmal valósíthatók meg, hiszen minden gyermekre fokozott figyelmet kell fordítani. A foglalkozások természetes velejárója a tanulmányi eredmény javulása.

A Regula foglalkozások három fő pilléren, ha úgy tetszik, alapelven nyugszanak. Ez pedig a hit, a fegyelem és a rend.
A  hit, mely esetében természetesen nem valamely vallási felekezet hitrendszerére gondolok, hanem a megfelelő szintű önismeretre alapozott, önmagunkba vetett hitre. A második fontos alapelv a  fegyelem. A fegyelem esetében, nem a kényszer kiváltotta cselekvést, a külső fegyelmező által kilátásba helyezett megtorlás, büntetés hatására fennálló fegyelmi helyzetet részesítem előnyben. Az ilyen hatásokkal kiváltott jó viselkedés addig tart, ameddig a fegyelmező a közelben tartózkodik. A fegyelmezett viselkedést belső kényszerré kell tenni. A fegyelmezett ember mindig józan tud maradni, döntéseit nem indulatai és érzelmei határozzák meg, hanem a segítő szándékú józan ész. Csak a fegyelmezett ember mondhatja el magáról, hogy szabad. Döntéseit ő maga hozza, cselekvésében külső tényezők csak olyan mértékben tudják befolyásolni amennyire ő akarja. E két alappillér felépülte után beszélhetünk a harmadik pillérről, a rendről. Az önmaga képességeivel, korlátaival tisztában lévő fegyelmezett ember körül rend van. A rend előnyeit azonban meg kell ismertetnünk. Látnunk és láttatnunk kell, hogy a rend, amelyet magunkban, mint belső szükségletet felépítünk, visszafelé is hat. Vagyis, a rendet szerető és tartó ember fegyelmezett is egyben, tisztában van képességeivel és korlátaival. Tudja, hogy meddig mehet el, és hol kell megállnia. A rendetlen ember fegyelmezetlen is egyben és előbb vagy utóbb hitevesztetté is válik. A hite vesztett ember pedig elveszik a mai társadalom útvesztőiben és legtöbb esetben alkoholhoz, droghoz menekül, rosszabb esetben bűnözővé válik. Ez utóbbi eseteket szeretném a legjobb képességeim szerint megakadályozni, és a Regula foglalkozásokkal, egyfajta speciális tréninggel segíteni a szülőket, tanárokat a gyermeknevelésben.
A foglalkozások heti rendszerességgel, lehetőség szerint a gyermek időbeosztásához igazodva 1-2 órásak. Egyedi esetekben természetesen ettől eltérőek is lehetnek. Kiemelkedő eredményeket a tanítási szünetben tartott intenzív (naponta 8 órától 14 óráig) foglalkozásokon lehet elérni. Egy csoportban maximum 6 fő lehet, kivétel több csoport esetén, a terápiás céllal csoportösszevonással szervezett közös foglalkozás, gyűlés, kirándulás stb.
A foglalkozásokra jelentkezni szülői, osztályfőnöki ill. személyes kezdeményezéssel lehet. A felvételt minden esetben személyes beszélgetés előzze meg, melyen a szülő, lehetőleg mindkettő- a tanuló, valamint a foglalkozásvezető legyen jelen. A foglalkozás szempontjából fontosnak tartott dolgok részletes megbeszélése után a felvételi lap kitöltésével megtörténik a felvétel. A foglalkozásokon való megjelenés a szülő, ill. a diák felelősége.
Keszthely, 2007. március 1.

Horváth Péter